Az angol órák rejtelmei
Az angol órák rejtelmei - avagy a nyelveket tanulni kell... Gondolkodtam rajta, hogy miről tudnék én valami frappáns cikket írni. Hát a nagy gondolkodásban rájöttem, hogy ez csak az angol óra lehet. Elmesélném nektek egy angol órám történetét. Egyszer történt is, hogyvalaki kitalálta (áldom a nevét!), hogy az iskolákban nyelvet kelltanulni... Namost, ha már ez muszáj, akkor valami értelmes nyelvregondoltam, s ez lett az angol (sajnos mostmár két nyelv van, és a némettelis "szenvedek"...). Egy kis ugrással oda jutunk ki, hogy én olyanosztályban tanulok, amely osztály már legalább négy év tanul angolt...S ekkor kellett volna nekem "felzárkózni"... Hát ez még azelső három évben ment, de a mostani negyedik évben valahogy nem akart"öszzejöni". Az egyik ilyen "szeretett" órámon történt meg velem,hogy "nem igazán" készültem eme nemes tantárgyra. (Hát ez van!...)Namost ilyenkor a jó diák szorít, hogy az a drága tanárnő ne épp őtszúrja ki (mert akkor baj van!). Namost tehát én a magam 176 centimmelszerintem összementem a padban 100 centire (enyhe túlzásaal...),és lapultam, mint...a gazban :-) Izgultam, hogy netán elmarad a felelés,DE nem. A tanárnő kinyitotta aranyos kis füzetét és a tanárokhozméltóan (mosolygások közepette) elkezdte azt lapozgatni. Ekkormár az embernek plafonon vannak az idegei ( bár aztmondják, hogy asakkozók nyugodt emberek, de én ezt akkor nem éreztem...) , és méghozzá teszi "az óra főnöke", hogy "nem akarom ám az idegeitekettépáznihihi"! Ilyenkor a már említett jó diáknak a következő gondolatokfordulnak meg a fejében:1.) ha nem akar nekünk rosszat, akkor csukja már be, azt a nyavajásfüzetet!2.) el is hidjem?3.) odamegyek és leütöm !Namost mi (a csoport) a negyedik választást válaszotta, és korúsbamondtuk, hogy: "Á, nem baj!"..., csak ne feleljünk...! De ilyenkormár nem lehet meggyőzni, hogy még annyi szép dolog van az életben,nem kelene feleléssel húzni az időt... És akkor mosolyogva mondja,hogy "ahaaham! az első felelő, az első felelő, hmmm Farkas Gábor!"Huhh, ezt megúsztam, gondoltam! A Gábor tudja az anyagot, és akkormár nem is kell másnak felelni... (Gondoltam én, naív fejjel...) Odáigmég rendben is volt, hogy a Gábor barátom tudta, de ugyan már, mércsak egy ember feleljen?! És megint jött az, hogy az ember megyössze... És izzadni kezd, mint egy ló.... Szerencsés embernek tartommagam (bár ez nem segített), és gondolatam, nem lesz semmi gond. Addignem is volt, amíg ki nem lőtte, hogy "jééé! Ghost (a rendes nevemenszólított, de ezt még nem szeretném felfedni), neked még nincs jegyed!?"Na puff, el van rontva a napom... Felállok (bár minek?), éscsak nézek, mint Jani a moziban... Egy kis idő múlva rájöttem, hogyitt nekem valamit kellene alkotnom. De mit, mikor semmit nem tanúltam?!Gondoltam nincs más megoldás, mint bevallani az igazat: Nem tanultam!"Ó, hát igen, akkor ez elégtelen lesz...", mondotta az én""szeretett"" angoltanárom! Leültem, és rájöttem, hogy már megintkellet volna egy hangyabokányit tanulni...Aznap egész nap csak kóvájogtam... És nem is tudtam, hogy mi lesz mégjó, azon a napon... De a végén rájöttem, hogy a délutani Internetezés,az majd segít!!! És ettől máris felvidultam!
Ghost